Zsolt 59-60
Zsolt 59
1
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
2
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
6
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
9
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
12
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
13
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. (Psalms 59:18) Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
Zsolt 60
1
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
2
Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3
Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
4
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
5
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
6
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
9
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
10
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
11
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. (Psalms 60:14) Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Róm 15:14-33
14
Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.
15
Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
16
Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt.
17
Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
18
Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.
19
Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.
20
Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
21
Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett ő felőle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.
22
Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.
23
Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok:
24
Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek.
25
Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
26
Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.
27
Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.
28
Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.
29
Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.
30
Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt,
31
Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt;
32
Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33
A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.