Zsolt 35-36
Zsolt 35
1
Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
2
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22
Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
Zsolt 36
1
Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2
A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
3
Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
4
Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.
6
Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
7
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8
Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9
Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
10
Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11
Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
12
Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!
Róm 9:17-33
17
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
19
Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
20
Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
21
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
22
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
23
És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
24
A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25
A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
26
És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
27
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
28
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
29
És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
30
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
31
Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
32
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
33
A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.