Zsolt 37-38
Zsolt 37
1
Dávidé.
2
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
3
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
4
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
5
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
6
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
7
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.
8
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
9
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
10
Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
11
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
12
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
13
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
14
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és leöljék az igazán élőket;
15
De fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
16
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
17
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
19
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
20
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
21
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
22
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
23
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
24
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
25
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
26
Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
27
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
28
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
29
Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
30
Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
31
Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
32
Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
33
De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
34
Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
35
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
36
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
37
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
38
De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
39
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
40
Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
Zsolt 38
1
Dávid zsoltára emlékeztetőül.
2
Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
6
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
10
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
11
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
12
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
18
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
19
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
20
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
22
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
Róm 10
1
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
2
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
3
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
4
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
5
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
6
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
7
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
8
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
9
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
11
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
12
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
13
Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
14
Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
15
Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
16
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
18
De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
19
De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
20
Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
21
Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.