Zsolt 46-48
Zsolt 46
1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3
Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6
Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7
Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9
Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10
Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
11
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.
Zsolt 47
1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2
Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
3
Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
4
Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
5
Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
6
Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
7
Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
8
Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
9
Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!
Zsolt 48
1
A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
2
Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
3
Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
4
Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
5
Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
6
Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
7
Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
8
A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
9
A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
10
A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
11
A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
12
Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
13
Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
14
Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!
Róm 13:1-7
1
Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.
2
Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
3
Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.
4
Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
5
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
6
Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.
7
Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.