Zsolt 49-50
Zsolt 49
1
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
2
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
3
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
4
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
5
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
6
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
7
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
8
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
9
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
10
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
11
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
12
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
13
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
14
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
15
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
16
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
17
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
18
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
19
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
20
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
Zsolt 50
1
Asáf zsoltára.
2
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
7
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Róm 13:8-14
8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
9
Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.
10
A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.
11
Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.
12
Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
13
Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:
14
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.