Zsolt 51-52
Zsolt 51
1
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2
Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4
Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5
Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6
Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7
Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8
Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10
Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11
Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12
Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13
Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14
Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15
Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16
Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17
Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18
Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19
Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.
Zsolt 52
1
Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
2
Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
3
Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
5
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6
Szeretsz minden ártalmas beszédet, és az álnok nyelvet.
7
Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
8
És látják ezt az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos vagy, a te híveid előtt. ]
Róm 14:1-9
1
A hitben erőtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
2
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.
3
A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt.
4
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.
5
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
6
A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.
7
Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
8
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.
9
Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.