Zsolt 53-55
Zsolt 53
1
Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
2
Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
3
Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
4
Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
5
Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
6
Ott félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket. (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel!
Zsolt 54
1
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
2
Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3
Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4
Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5
Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6
Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7
Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
Zsolt 55
1
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
2
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
3
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
4
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
5
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
6
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
7
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
8
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
9
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
10
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
11
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
12
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
13
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
14
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
15
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
16
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
17
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
18
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
19
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
20
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
21
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
22
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
23
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Róm 14:10-23
10
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.
11
Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.
12
Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.
13
Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.
14
Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja.
15
De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.
16
Ne káromoltassék azért a ti javatok.
17
Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.
18
Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
19
Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.
20
Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi.
21
Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.
22
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.
23
A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. A mi pedig hitből nincs, bűn az.