Zsolt 56-58
Zsolt 56
1
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
2
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
3
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
4
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
5
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
6
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
7
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
8
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
9
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
10
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
11
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
12
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
13
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Zsolt 57
1
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
2
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
3
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
4
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
5
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
6
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
7
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
8
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
9
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
10
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
11
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Zsolt 58
1
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
2
Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
3
Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
4
Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
5
Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
6
A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
7
Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
8
Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
9
Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
10
Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
11
Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
Róm 15:1-13
1
Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2
Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3
Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4
Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5
A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6
Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7
Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
8
Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
9
A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.
10
És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
11
És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
12
És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
13
A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.